Kerek két hónap elteltével elérkeztünk az idei felzárkóztató foglalkozássorozatunk utolsó állomásához. 8 alkalommal csaknem 20 iskolai órán át próbáltuk a matematika iránti félelmünket, gátlásainkat levetkőzni. Visszatekintve az elmúlt időszakra, örömmel állapíthatjuk meg, hogy sikerrel teljesítettük ezt a célkitűzést.
Nagyon hálátlan feladat délelőtti órák után még 90 perc délutáni matekozásra „önkéteseket” találni. Azok a tanulók (kb. 10-15-en) akik részt vettek ezeken a foglalkozásokon, örömmel jöttek. Izgatottan várták, hogy most milyen meglepetésben lesz részük.
Minden egyes alkalom egyaránt tartalmazott új ismereteket, gyakorlást, tapasztalatcserét, versengést, sikerélményt. Minden egyes játék, aktivitás, mint a kirakós apró elemei, fokozatosan alakították ki az végső képet. Egy olyan matematika megismerését, mely a mindennapjainkban is jelen van.
A mai napon egy kicsit visszaidéztük az elmúlt két hónap legérdekesebb pillanatait. A diákok beszámolói alapján mindenkinek volt valami, amit magával vihet, amire szívesen emlékszik, ami valamilyen módon megfogta őt. Olyan kis elem, amit már magukkal is vittek az otthonaikba, családjaikba, osztályaikba.
Az elmúlt két hónapban szabadon matekozhattak. Megtanultuk elfogadni a másikat, türelemmel lenni iránta, még ha az hibázott is. Megtanultuk, hogy csapatként jobban tudunk teljesíteni, mintha egyénekként próbálnánk meg kiemelkedni. Megtanultunk apró trükköket, technikákat, melyek jól jöhetnek az élet nehézségei közepette.
Még egy utolsó nagy „dobásunk” maradt. Erre készültünk, ismételtünk. Felidéztük az eddigi játékokat, foglalkozásokat. Jó volt látni, hogy mennyire könnyedén ugráltunk egyik aktivitásból a másikba. Mintha nem két hónapja, hanem legalább már két éve ezt csinálnánk.
A bemutató nagyszerűre sikeredett. A diákok önfeledten vetették bele magukat a feladatokba, gátlások nélkül, aktívan vettek részt. Különösen jó volt látni őket, amikor is az egyik játékot együtt játszották a résztvevőkkel. A bemutató után a szervezők egy kis sós „vegyestállal” és hűs üdítővel kedveskedtek a résztvevő diákoknak.
A most kapott útravalót magunkkal visszük. Feladatunk van: használjuk a matekot az élet minden pillanatában. Így tudunk jobban érvényesülni. Csatlakozunk ahhoz a népes táborhoz, mely azt vallja: „Aki a matekot szereti, rossz ember nem lehet.”
Köszönjük mindazoknak, akik lehetővé tették számunkra, hogy megéljük ezeket a pillanatokat.
Árpás Attila
a projekt szakmai vezetője és megvalósítója | 
15975
NAZAD
